Üdvözöllek az oldalon!                        

                              A rajztanfolyam mentális oldala    

     Jelenleg egy kétpólusú valóságban élünk ahol a két pólus látszólag ellentéte egymásnak de valójában kiegészítik egymást és egymás nélkül nem tudnak teljességet alkotni, ez a kettősség meg van egyéni elemi szinten és globális világ méretekben is. A két pólus például: férfi-nő, értelem-érzelem, nappal-éjszaka stb.

  Abban a világban amit napjainkban a legtöbben valóságunknak élünk meg a bal agyfélteke a domináns. Ez azt jelenti, vagy onnan lehet tudni, hogy a racionalitás az értelem a logika van előtérben és egy erre épülő társadalom jött létre ebből a gondolkodásformából. Abszolút férfi uralom van a világban a fő vezető pozíciókat férfiak töltik be, kisebb csoportokon belül, közösségekben a férfié a döntő szerep. A hideg logika és értelem alapján irányítjuk életünket akkor is amikor az érzéseinkre lehetne inkább hallgatni. Persze ez nem azt jelenti, hogy a logika rossz nagyon is értékes dolog csak tudni kell, hogy mikor van rá szükség. Egy pohár víz jól jöhet a sivatagban de hasztalanná válik ha az életedért küzdesz a folyóban. A dolgok önmagukban nem jók vagy rosszak tőlünk függ, hogy hogyan használjuk és látjuk őket.

   Amikor az egyik oldal domináns ez lényegében ez élet örök mozgásából adódik az élet egyenlő a mozgással a változással és ez azzal jár, hogy mindig mást tapasztalunk meg, vagyis nincs két ugyanolyan pillanat. A boldogság pontosan ebben rejlik úszni ebben az áramlatban, az állandóság helyett, amiről azt gondoljuk, hogy biztonságos, a változásban meglátni a biztonságot, hiszen minden folyamatosan változik.

Önmagadban bármikor megélheted az egyensúlyt a két oldal egyesítésével, mert mindenki képes érzelmekre és értelmesen gondolkodni is, van jobb és bal agyféltekénk, van szívünk és van eszünk.

     A logika a racionalitás az anyag az időrendiség minden elemzése a legapróbb részletekig belefolyva, ezek mellől hiányzik a dolgok holisztikus szemlélete, látásmódja amely nem csak a részeket, hanem az egészet is látja és éppen ezért tudja azt is, hogy az egész a részekből tevődik össze, míg aki csak a részeket ismeri az nem látja át az egészet. Hiányzik az értelem mellől az érzelem, az anyagot formáló energiának a felismerése, és ez bár látszatra egy rendezett, strukturált, sarkosított világot eredményez és kívülről talán azt lehetne rá mondani, hogy egész-séges az ilyen társadalom, de aki benne él és éli is ezt az eltolódást, tapasztalja, érzi ennek az életmódnak a hiányosságait. Nagyon fontos, hogy nem rossz ez, csak nem teljes, hogy mi jó és rossz az tőled függ.

      A legtöbben szeretetre, boldogságra, megértésre vágyunk és hasonló dolgokra, ki is az aki megkérdőjelezhetné ezeket az vágyakat, mint életcélokat vagy az élet értelmét. Innen is látszik, hogyha a szeretet a boldogság vagy csak az, hogy jól érezzem magam egy elérendő céllá válik, akkor ez már mutatja, hogy valami nagy hiányosság van. Ezek az érzelmek, energiák alapból alanyi jogon járnak nekünk, bennünk vannak és körülöttünk, csak mivel, hogy egy hiányos állapotban éljük minden napjainkat ezt nem vesszük észre. Ezért kergetjük ezeket egész életünkön keresztül, keresve azt a pénzben a munkában a társunkban a gyerekünkben a mesterünkben a sztárokban, míg végül egyszer csak rájövünk és nem csak rájövünk hanem meg is tapasztaljuk, hogy ezt nem lehet megtanulni, birtokolni, megfizetni, kierőszakolni, a legtöbb amit tehetünk, hogy hagyjuk magunkon keresztül áramolni.

      A két pólus kiegészíti egymást. Az, hogy éppen melyik a domináns az az élet örökké változatlan változásából következő folyamat, amelyben mindig vannak egyensúlyi helyzetek is, de ha mindig csak tökéletes egyensúly lenne, akkor nem tudnánk mi az az egyensúly, nem tudnánk értékelni, érezni egyszerűen csak lenne és kész.

     Ugyanis abban a pillanatban amikor tökéletes egyensúlyba kerül a két pólus, akkor már nem beszélhetünk pólusokról hiszen teljesen eggyé váltak, ellentétek éniség és jellemzők nélkül.

    Tehát hálásak lehetünk annak is ha egy logikára épülő világban élünk és annak is ha az intuícióra a megérzésre hajló világ a miénk, hiszen lehetőségünk van mindkét világban bármikor megtapasztalni az egységet, egy-éni szinten.

    Mégis érdekes dolog azért elgondolkodni azon, hogy jelenleg miért van eltolódva a férfi oldal felé az egyensúly. Azon kívül, hogy nem véletlen és oka van meg célja is véleményem szerint. Ha ezzel kapcsolatban van ötleted,logikus magyarázatod vagy minden logikát mellőző megérzésed vagy mind kettő egyszerre írj nekem az e-mail címemre amit az elérhetőségek menüpont alatt találsz meg. Én azt gondolom, hogy nincs jó vagy rossz válasz csak kreatív elképzelések, amelyeket a legjobb tiszteletben tartani, úgyhogy csak bátran.

      Rajzolás közben arra jöttem rá, hogy amikor úgy igazán benne vagyok, eggyé válok a papírral a ceruzával azzal amit éppen rajzolok és átárad rajtam a teremtő erő az alkotásnak a szépsége, koncentrációja, minden részlete és egésze egyben, hogy ez egy teljes, egész-séges állapot, amelyet kár lenne csak jobb agyféltekés rajzolásnak jellemezni. Hiszen a teljességhez mind a két pólusra szükség van, ezért ha azt mondom jobb agyféltekés az már önmagában hiányos, ugyanúgy mintha csak a balt használnánk. Az hogy jobb agyféltekés rajzolásnak van elnevezve ez az egész az csak egy címke amit ráaggattak, ennél sokkal fontosabb az, hogy mit élsz meg rajzolás közben, hogyan érted meg és sajátítod el a lényegét a rajzolásnak. Fizikai szinten sincsen külön választva a két agyfél ez is jelzi (titkon) az egységet amit azt hiszem mentálisan meg még nehezebb darabokra szedni a rajzolás pedig inkább szellemi tevékenység, mint fizikai. Bár én is jobb agyféltekés rajztanfolyamnak nevezem a weboldalamon vagy hirdetésekben, de ez leginkább azért van így mert így vált közismertté így ismerik az emberek.

    Bármelyik pillanatban bármiben meg tudod élni az egységet legyen az rajzolás vagy valami egészen más. Minden pillanatban próbálom ezt az érzést átengedni magamon és a rajztanfolyamon résztvevőket is ennek az állapotnak a meg élésében segíteni.

  Persze a legfontosabb, hogy Te mit szeretnél mi a célod a tanfolyammal és mivel, hogy ez az egész a kreativitásról szól, ezért mindenkire megpróbálom legjobb tudásom szerint egyénileg rászabni a tanfolyamot.

     Éppen ezért bár van egy váza a tanfolyamnak ez a váz olyan, mint egy nagy fa törzse amiből szerteágaznak az ágak. Én adom a törzset és Te leszel az ág, a lényeg, hogy a benned lévő kreativitás, szabadság feltörjön de ez csak akkor tud működni ha nincs keretekbe foglalva sablonosítva, kockázva az ember. Emiatt nincsenek merev szabályok a tanfolyamon sem a rajzolásban sem a mentális dolgokban. Én átadom azt amit erről tudok és Te kiválogatod azt ami téged ebből megérintett és tudod működtetni, magadévá tudod tenni. A kreativitást a művészetet nem lehet sablonosítani és a hagyományos keretek között oktatni hiszen ez az önkifejezésről szól és az minden ember sajátja, nincs két egyforma megnyilvánulási forma.

    Legyen szó bármilyen tanfolyamról vagy oktatásról a tanfolyam vezető amit átad a résztvevőknek azt csak saját magán keresztül tudja megtenni, ezért elkerülhetetlen, hogy belevigye saját belső lényegét is. Ez azt jelenti, hogy a saját maga képére formájára formálja a tanfolyamot ha tud róla ha nem. Ez nálam elsősorban szabadságot jelent, vagyis a félelmeknek, blokkoknak az oldását. Ez legfőképpen elfogadással vagyis szeretettel működik. Tehát a tanfolyam fontos része, hogy félelmeinket oldjuk a rajzolás által, hiszen a bennünk lévő világ körülöttünk mindenben megmutatkozik, erre mondjuk, hogy tükör a külvilág. Ez a rajzban is megmutatkozik, kijönnek azok a negatív és pozitív dolgok amelyeket ha a papíron megoldunk, vagy csak felismerünk "ÁTRAJZOLUNK" akkor azt magunkban is átírjuk, feloldjuk vagy éppen tudatosítjuk egy eddig nem ismert pozitív oldalunkat.

   Mindegy, hogy kívül vagy belül dolgozol munkálkodsz, ugyanazon dolgozol, hiszen a kint és bent egy és ugyanaz ezért tükör a világ és ha így tudod nézni a dolgaidat akkor beláthatod, hogy nincs értelme összetörni a tükröt mert azzal csak még torzabbá válik a valóságod.

     Így a rajzainkon keresztül önismeretet is tanulhatunk, de ez nem csak egy ilyen rajztanfolyamon lehetséges hanem az élet minden pillanata mutatja neked az utat azt, hogy ki vagy éppen és merre tartasz vagy honnan jössz.

     A másik fontos dolog az a fajta teljesítmény kényszer leépítése, csökkentése, oldása, amelyet aki jelenleg erre a Földre születik magába szív gyerekkorától kezdve. Ez egy olyan dolog amit észre sem veszünk addig amíg fel nem ismerjük vagy meg nem tapasztaljuk, hogy másképpen is lehet. Bármilyen cselekvésben vagyunk éppen, legyen az akár rajzolás ez a kényszer ott lebeg felettünk és nem engedi, hogy lazítsunk egy percre se. Persze mindig vannak kivételek de jelenleg a nyugati típusú társadalmakban ez még sok embernek jelent problémát megoldandó feladatot.

Amikor úgy tudsz leülni rajzolni, hogy nem érdekel milyen lesz az eredménye és egyszerűen csak a rajzolás pillanatát akarod átélni mindenféle sietség nélkül a saját tempódban ami téged boldoggá tesz ellazít, kikapcsol stb., akkor ezekben a pillanatokban valószínűleg megéled az egységet a harmóniát. Megnyugszol, másképpen érzékeled az időt, és amiért ez boldoggá tesz az nem más, mint a változás, változatosság, hiszen egy állandó teljesítmény orientált világ zajából egyhangúságából lépsz ki ilyenkor és közel kerülsz saját magad legbelső lényegéhez az örökké változó energiához. Tehát érdemes megélni, megtanulni elengedni néha az eredményt és csak úgy az érzésért a pillanatért csinálni valamit. Nagyon mélyen belénk van gyökerezve úgyhogy nem is olyan egyszerű ezt a gyakorlatban megvalósítani. Próbáld ki, hogy tudsz-e csak egy pár percet vagy másodpercet is úgy eltölteni, hogy csak nézel ki a fejedből és élvezed mindenféle elvárások megfelelések feladatok nélkül a létezés felemelő érzését. Gondolatok nélkül, vagy gondolatokkal akár:)

Pedig ha logikusan végig gondoljuk ezt az egészet akkor rájöhetünk, hogy minden pillanat amit megélünk az valami korábbi eseménynek az eredménye, ezért mindig az eredményben vagyunk, akkor meg miért erőlködnénk emiatt. Egyébként ez a teljesítmény kényszer görcsössé teszi az embert és ezáltal azt is amivel foglalkozik például a rajzot, ezzel ellentétben ha sikerül elengednie az eredményt az már jön is magától. (vagy Tőled, ha tegeződhetünk:)